Nem könnyű eldönteni mit kell ahhoz elmondani magamról, ahhoz hogy hiteles és érdekes legyen mindaz,amit a Miegymásgyűjteménybe összeválogatok. Nehéz megmutatkozni, de korántsem kitárulkozni. Mégis tudom, hogy ha blogokat olvasok az interneten én magam is szeretem látni és egy kicsit ismerni a gazdáját. Íme a rögtönzött névjegyem.

Jeney-Domingues Zsófinak hívnak.

A tacskómat Portónak.

A férjem egy portói portugál.

Nagyjából hat évesen megnyertem egy lakótelepi aszfaltrajzversenyt, „szoknya-ház” címet viselő rajzommal. Azóta igyekszem azon, hogy kreatív tevékenységek töltsék ki a napjaim nagy részét. Az igyekezet azonban általában a szavakban kimerül.

Gyűjtök mindenfélét. Elsősorban képeket, képeslapokat, fotókat, címkéket, csomagolásokat, elsárgult papírokat, textileket, csipkéket, öreg kopott, giccses, elárvult apró holmikat.

Aztán hirtelen felbátorodom és felszabadult szívvel mindentől megszabadulok. Elhitetem magammal, hogy egy táskányi holmi elég az élethez.

Szeretnék egy komolyabb gyűjteményt kutyákból is, de ebben nagyon megfontolt vagyok. Az elsőt közel harminc év után vállaltam be, most kicsit azért majd felgyorsítok.

Egyáltalán, de semennyire, ijesztően nem értek semmilyen zenéhez. Ha mégis erről lesz itt szó, akkor a férjemre kell számítsak.

A legkedvesebb a szívemnek és a szememnek, ami szedett-vedett, kopott, mintás, színes, kicsit koszos, elhanyagolt, ügyetlen, el-el romlott, összehordott, felhalmozott és közben mégis csillogni akar, mert története van. Erre szoktam használni a cigánycirkusz szót.

A cigánycirkusz egy remek dolog.