Régóta szerettem volna egy igazán robusztus koszorút, nagyot mint egy malomkerék, nehezet és időtállót, olyat amit kedvtől és alakalomtól függően, mindig más kiegészítőkkel díszíthetek.A Pinteresten találtam néhány igazán szépet, de ezek többsége uszadékfából készült, amit Budapest középen viszonylag nehéz beszerezni. Az uszadékfa előnye, hogy könnyű, a szárításon kívül nem nagyon igényel további előkészítést, hiszen a víz és a kövek már selymesre csiszolták, illetve amit igazán irigylek itt, hogy a végén világos hatása lesz a koszorúnak.
Nekem a kiserdőben kellett beszerezni az alapanyagot, de így a tavaszi metszés után bárki találhat a saját kertjében is egy fáskosárra való két, három ujjnyi vastag hosszabb, rövidebb ágat, botot, szárat. Én legalább háromszor fordultam, mert hol vaskosabbak, hol görbébbek hiányoztak, sőt a kutya is elrágott munka közben néhány jó darabot. Számára egy mennyei álom vált valóra, ahogy a nappalit rágóbotok tucatjai borították.
Így készült a koszorú:
-
Az összegyűjtött faanyagot enyhén fertőtlenítős vízbe beáztattam és amennyire lehetett lehántottam a kérgüket, illetve fémszálas mosogató dörzsivel alaposan átsikáltam. Minden ág jócskán kivilágosodott, a kéreg alól gyönyörű világos, erezett ágak bukkantak el.
-
Száradás után kiválogattam azokat a hosszabb, erősebb és íves darabokat, amelyek a koszorú alapívét adták, ennél a lépésnél alig használtam még a ragasztópisztolyt, inkább apró szögekkel rögzítettem őket vagy ahol ez tűnt stabilabbnak spárgával kötöztem őket.
-
Ezután lett egy kör alakú, síkban több ponton fekvő alapom, amit már ragasztópisztollyal kezdtem el gazdagítani, ügyelve arra, hogy nemcsak az alapív fölé és mellé, hanem ahol az ív jócskán túlemelkedik az asztalra fektetett koszorú vízszintes síkján, ott alatta is kitöltsem ágakkal. Hogy milyen vastagra és magasra növesztjük az ívet az a türelmünkön múlik, kicsit olyan, mint egy puzzle-t összerakni, ahogy a botocskák ragasztható ívét és helyét megtalálja az ember. Igyekeztem inkább egy hosszabb érintkezési felületen összeforrasztani az ágakat a forró ragasztóval, több apró pont helyett. Így nem csak stabilabb lesz, hanem kevesebben helyen folyhat meg a műanyag ragasztó, hiszen egy ilyen rusztikus természetes tárgyon nem a legszebb a megcsillanó műanyag ragasztófolt.
-
Miután kellőképp vaskos és egyenletes lett a kör alak, igyekeztem vékonyabb vesszőkkel és kisebb ágacskákkal befedni azokat a pontokat, ahol vastagon látszott a ragasztócsík, legvégül pedig egy becsavarozható akasztóból és kulcskarikából stabil akasztót készítettem.
Az alap kész, a díszítés innentől a jutalom. Az apró paradicsompürés fémdobozokat festék spray-vel tojáshéj színűre fújtam. ( A paradicsomból igazi menzaízű, jó édes, apró galuskás paradicsomleves lett, tudom kulináris szégyen, de boldogan ettük a keresztfiammal.) Lyukat fúrtam a dobozkák oldalába, páros drótot húztam át rajta és kicsi, sziklakerti növényeket ültettem bele. A két dróttal aztán könnyedén a koszorúhoz rögzíthettem őket.
Ti mivel díszítenétek?
Mint mindig most is nagyon örülök a kész tárgyakról készült képeknek, vagy javaslatoknak ha Ti hozzá láttok a leírásom alapján a munkának.